reggeli

[Füst Milán - Álmatlanok kara]
édes tükre! / S te roppant csöndes angyal, ki most a sírokat őrzöd / És reggel a rétet s a csendes, reggeli lombot! / Mert lásd, nem múl az éj s a hold gyötör! ki fenn a tébolyúlt, / a bomlott, / Jajongó fák


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.