remegő
[Füst Milán - A mélyen alvó]
int. S akár a multakért, úgy zokog érted, / Máris felmérné, ami neki voltál s úgy vezetne kezeden /
Remegő
szeretettel s vendégeként vissza magához, / Mint legdrágább látogatóit: a téveteg szellemeket
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.