| [Füst Milán - Emlékezetül] |
sír és sír utánatok? Megmondhatom: elaggott ember ő, / A szíve fáradt már s borospohárt is már csak reszketőn emel, / De emlékezni tud. Vegyétek ezt: egy hajnalon / Itt ácsorogtunk épp, kivert kutyák, meddő |
| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
egy kis fekete kocsin hat fehérbe burkolt, néma / Lélek kísérte el s velök én is fogvacogva, reszketőn, / ( Szólítani, leplöket felfedni nem merém, mert tudtam, hogy / mérgesen ugatnak, / Féltik a |