riadva
[Füst Milán - Álom az ifjúságról]
önmagának, aztán visszahull. / Vagy voltam tán, akár a trombiták szava, / Mely téli hajnalon
riadva
száll tova / S a táj, szegény, eszmélni kezd / Holott pihenne még és nem akarja ezt / És aki
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.