| [Füst Milán - Az egyik agg levele Zsuzsannához] |
pimasz / S hiába minden ének, / Itt nincsen kegyelem a vénnek. / Akár az Istenség, / Maradj hát oly rideg... / S hogy hallottál búgó nevetést / És könnyű szót, amely libeg / S hogy kezed a szivedre tetted |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
pillantást vetek majd a dombok felé s feléd / is ó gyönyörű élet, / Ki meggyötörtél s most a rideg sírba küldesz, elviselhetetlen / Éjszakáim bús engeszteléseűl. / Nem szemrehányás ez! Mert nincs az |