| [Füst Milán - Tél] |
ridegek / S képzeld el: még egyre porosabb lesz minden. Mindétig szürkébb / lesz a világ, mintegy a ridegség/ Elönti majd a dolgok leglényegét, lehatol s a por is itt fenn / Mindegyre elhatalmasodik... / S |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
éngem... s innen a fekete fény, mely szivemből / szüntelen árad, / Innen az átok, tűztelen életem, a ridegség, sugárkévéim éjszaka / Ezért oly feketék. S ti kik annyiszor meggyötörtetek engem / S kiállhatatlan |