| [Füst Milán - Mózes számadása] |
S megdönthetetlen állt előttem, mint az éj maga. / Meg kellett törnöm végül is, így volt megírva rólam, fáradt / voltam én! / S a vállaimmal kellett vón kivetnem négy sarkából mind e nagy / világot, úgy |
| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
lenn, vörösen ragyogó istállók s kocsiszínek / Suttogó népe lesi hangomat s hallom a szót is: / Rólam tanácskoznak odalenn. " Az óra megállott. " De hiába! / Megúntam én, hogy szüntelen álljam az őrt |