rokona
[Füst Milán - Őszi sötétség]
áll, / Szembe' van a felkelő nappal, / S ha lemegy a nap: sötétbe' marad. / / 2 / Beteg, bús lelkem
rokona
, bús alvó kikötő, hol derengő fénynél / Halkan, halovány kísértetek járnak: éber hajósok és sárga
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.