rossz

[Füst Milán - Halottak éneke]
meg, mert gazdátlan pimasz, / Megbolygattam az élet kényes felszinét / S a titkait kutattam, mint a rossz cseléd
[Füst Milán - Sirató]
tornyosulván elragad! " / Szóltál és nagyot kortyintott nyakad / És voltál gőgös fönség, mint a rossz gyerek / És megdőlt szőke fejed, mint az anyaölben, / Oly lágyan símogatták látatlan kezek. / Lásd
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
el! / ( Még nem ébredt fel másik életére s lelke, mint a csecsemőké, / derengett. ) / Vegyék őt át a rossz hatalmak, múljon e kicsi fény emléke / szeméből, / Múljon a szerelem emléke, palotáé, ahol élt és
[Füst Milán - Halottak éneke]
sírom felett pedig / Gondoljatok reá, hogy testem már a haragos és tisztelni való / Romboló erőknek rossz hatalmát sínyli itt alant / S a törvények rútabb, másik felét most éli át! / Tudjátok ezt meg élők
[Füst Milán - A magyarokhoz]
tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, / melyből származott / E nemes szép alakzat... Rossz idők futottak el feletted / Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak, / Megbolygatták
[Füst Milán - Este van]
este van. / S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott, / Mert jó valék. / Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat / Nem törtem meg, ha ingadoztam is... / Igy volt e, mondd
[Füst Milán - Intelem az aggastyánhoz]
termetét / Táncokra őt a szél tanítja és a rét / Sok vadvirága hűs mosolyra szép szemét, / Két rossz szemed a fényük megvakítaná, / Ne nézz hát rá öreg. Szived is oly sötét... / Szépség már nem való


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.