[Füst Milán - Szellemek utcája] |
lobogásban volna, hatvan fáklya tüze ontaná / vad lángjait / A semminek... mert nincs ott senki sem. A szellemek utcája ez! / S még néhány lépés benne s nemsokára vékonypénzű leszel / magad is / És |
[Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram] |
tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok / És kijövök és piszokban élek / Én sírni sem akarok: és szemeim / Mély kútjai a vizet zuhogva ontják / Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom |
[Füst Milán - Önarckép] |
hirtelen, / Úgy indultam el én is egykor biztos útamon. / És nem az öröm útját választottam én sem, ám a kopár sivatagét, / Hol vörös a földek szintje s nem legelész semmiféle nyáj, / De hol majd |
[Füst Milán - Objektív kórus] |
e az, mely véled egybefűz?... / / 2 / Ebédnél ülsz, vagy látlak, kolmizod hajad, / Vagy semmit sem csinálsz, csak ringatod magad... / S én nézlek s gondolom, ki tudja, merre tévelyegsz? / És álmodom |
[Füst Milán - Az igaztevőhöz] |
futásában s azt kiáltja: itt a csősz. S ahol majd elhaladsz, / A csirkefogó többé nem nevet, madárka sem csipog... / Szegény igaztevő! / Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia |
[Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
és elveszik. Oly ősz a haja már, szintiszta ősz / S oly megtört már szegény s fiát ha látja, akkor sem derűl / S a művészetem néki nem vigasság... / Oh boldog az, ki hárfájával hegységet megingat / Ki |
[Füst Milán - A Mississippi] |
s mégcsak feléje se köpsz / a folyónak... / Árjában nem uszol, zátonyain nem pihensz, / Varsát sem eresztel, hogy rózsaszín halait / Megmetszve hasukon, kipeckeld a forró, jó nyári napon! / Vaj |
[Füst Milán - Gyertyafénynél] |
úgy bizony. S vigasztalást ezért / most hol lelek? / Mert nincs és nincs sehol s a lányok énekében sem, ezt érzem én. / Oh társaim, / Ti bús anyáknak gyermekei valahányan, szóljatok hát: / nem úgy igaz |
[Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
keltünk, elmerűlve, sóhajtozva, / őgyelegtünk, hízelegtünk, / Téboly volt e lét nekünk! És mit sem érő lomha gaz, / Amely burjánzik: annyi volt az ember s minden cselekménye, / fényes napja, ám az éj |
[Füst Milán - Panasz] |
s ott esengne mindhalálig: / Semmit el nem érhet nálad, ásitasz... Mindez mivégre van? / Vagy én sem értem már az életet? Minek van hangom, / nem tudod? / Mint aki kincses zsákkal jár és folyvást |
[Füst Milán - Öregség] |
s utána ledőlni, / susogni, nem is neki, de a holdnak... / Holmi rejtelmekről, amelyeket senki sem érthet egészen / s amelyeknek zaklatott boldogság mindenkor a neve... / Hol vagytok ti mozgalmak és |
[Füst Milán - Szellemek utcája] |
zenét, minek nekem? magam csináltam egykor / jó egynéhány dallamot / S azt dúdolgatom, vagy még azt sem. Hallgatok. Az életem javát / sötétben töltöm el, / A mélyen elrejtező, néma férfikort. / E |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
iszik... / Barátja alig van, csupán egy hórihorgas pék... / Két korcsmáros arra megyen, rájok sem hederít... / S ha borús az ég és villog a víz, pisztrángot fog a hegyi / patakban... / Rablókkal |
[Füst Milán - A Mississippi] |
mellé, messzire / Oh nagyon messzire. Mert ott az én hazám, hol / minden csak szeret, mert senki sem ismer / S amit nem ismerek, látod, már én is csak azt szeretem. / Fekete nap volt az életem. Kinek |
[Füst Milán - Levél Kanadából] |
víz is, / Mely készül a fagyra már s azért oly álmatag... / Nálunk szigorú a tél, irgalmat itt semmi sem ismer s ha mikor / Pattogni kezd a jég is a messzi sikon s szanaszét repedez, / Ilyenkor a fagy, jó |
[Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
édesek voltak meghittjeink. Nem volt szelíd kis szép / menyasszonyunk, / Mosolygó, ledér szomszédnét sem ismerénk... Banyák és ringyók / voltak társaink, / Panaszkodó parasztok voltak nyűgeink... s akár az |
[Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
akkor vándorok. Továbbá: mivel / mulattassalak? / Gazdák mi nem voltunk sosem. / S íly szóval sem köszöntött minket senki: vidd a lányomat! szeresd! / De mint az átkozottak jártunk keltünk |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
sandított reám, / S amíg sok rémeset hadart, mit rég tudok, / Oly testrészét mutatta, mely már ki sem mondható: / " Jaj földdel van teli a holtak szája! / S kik ettek Szilveszterkor májat és diót, / És |
[Füst Milán - Halottak éneke] |
egyetlen / S hogy minek volt az is, mi végre tündökölt, / A sok közt oly kevés? / Nem tudja senki sem. / Oh szállj meg hát nagy látomás! / Hadd tudnám meg, mi végre voltam? / S mivégre volt a |
[Füst Milán - A Mississippi] |
megszerzett bungalow d / gyönyöre s a honapok egyforma futása, / Hogy Jupiternek s kilenc holdjának sem örülnél, ha lejönne / a kutadhoz inni? / ( Lásd Ábrahám is felállt ám az angyal előtt, megmosta |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
patak párhuzamosan... /... De jaj, rendületlen áll a sötét látomás, mint fekete angyal / ki zajtól sem riad, / És eljövendő bajokat sejtet, állván komoran, / És őrködik a táj felett, mert ő a változások |
[Füst Milán - Henrik király] |
S mi nem / embernek való látomás: / Hiába fürkészik agg, néma szemeitek az örök elmulást, / Oh semmi sem segít. Hogy itt élt egykor Henrikem, a király, / itt vérzett a szíve, / Ki tanusítja? S itt jártam |
[Füst Milán - Az igaz bíróhoz] |
Az igaz bíróhoz! / / Ki egyformán osztod szemeidnek fényét, mint a nap, / S hisznek e benned, vagy sem, szidnak e, szeretnek e, / nem bánod! / És látják e, hogy életet oszt fénylő melege szemeidnek |
[Füst Milán - A névtelen iszik] |
didereg... / Ülj le tehát a kályha mellé. Csend van ott. / Hamvába hull a tűz ugyis, már lobbanása sem zavar / S mi meg se moccanunk a némaságban: kortyod is hogy hallható / legyen... / S lehúnyjuk |
[Füst Milán - Szellemek utcája] |
Olyat nem tudsz mutatni pajtás, nem, olyat a / knídoszi táncmesterek se tudtak feltalálni, / Sem zenét, minek nekem? magam csináltam egykor / jó egynéhány dallamot / S azt dúdolgatom, vagy még azt |