| [Füst Milán - A fegyenc fia] |
S a poklok minden kénkövét, inkább a fekete gyehennát, / Semhogy véled járjam az országútat újra, / Semhogy sorsuk szégyenét még egyszer vállaltasd velem. " / " " Akkor itt hagylak hát, jól van, elmegyek |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
ki egyben zsugori, / A kőbakokon ülvén, még a morzsákat is felcsippentik eldurvúlt / kezökkel, / Semhogy veszni engednék e drága élet legkisebb parányát, / porszemét, / S magát a létet viszont, mint a |
| [Füst Milán - A fegyenc fia] |
a poklokat, mondom, az örökös kárhozatot / S a poklok minden kénkövét, inkább a fekete gyehennát, / Semhogy véled járjam az országútat újra, / Semhogy sorsuk szégyenét még egyszer vállaltasd velem |