| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
és hallgatag. Kifordúlt sarkából az életem... / Oh némely látomás felér egy ezredévvel! Mindegy. Semmi baj. / Én futni nem fogok |
| [Füst Milán - Gúnydal Pergolára] |
Vagy vederből ha iszol cimbora / S úgy megtelsz tőle, mint a kan ló. / Papot hozass és nincsen semmi baj, / Meggyónsz előbb és nincs mit félni, / Ha elfogysz is, mint napfényben a vaj... / A Fanti utca |
| [Füst Milán - Sirató] |
ki fújtál, / Most hideg házikódba bújtál. / Mi lelt? Hisz voltál féktelen / És nem volt benned semmi félelem. / " Nagyot ugrani! Az élet árja / Habjai tornyosulván elragad! " / Szóltál és nagyot |
| [Füst Milán - Egy csillaghoz] |
míg betelt az idők nagy futása, egykorig... / Oh kellenek e még neked? Felelj. A megtörténtet semmi jóvá / nem teszi. / S ki úgy szeretted már az elmulást, / Hol régen s mélyen rejtezel, úgyis még |
| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
tán vissza se jönnél? Megóvom fénykoszorúd / S dédelgetem álmod. Oh tünékeny ez a lét s nincs benne semmi/ maradandó! / Hisz úgy látlak máris ködön át, mely a fájdalomé, hogy elindúlsz / S mégy húnyt |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
elviselhetetlen / Éjszakáim bús engeszteléseűl. / Nem szemrehányás ez! Mert nincs az én szívemben semmi már, / Mi igazam keresné. Lelkendezés voltam, mondhatatlan / Vágyakozás s olyas után, amit nem |
| [Füst Milán - Reménytelenül] |
mulassak itt? / Mi az, mi felvidít? / A könnyben termő burjánnal talán? / Csak árnyak vannak itt is, semmi más... / S oh mély homály föd el / S a karjaival itt is átölel / Az elmulás |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
s akár az épülőben lévő / városok, feltúrt utak, / Mi ollyanok valánk, hogy csak jövőt akartunk, semmi mást és / elfeledtük érte napjaink'... / Egy télen aztán nagy városba érkezénk, volt éppen |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
Dávid! S mi voltam én is itt? / árva fiú! / A sértődöttség vontatott dallamát hagyták rám örökül: semmi/ mást! / S miből a zsidónak oly bőven jutott ki minden időben: gúny és / magány: e kettő volt |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
víz is, / Mely készül a fagyra már s azért oly álmatag... / Nálunk szigorú a tél, irgalmat itt semmi sem ismer s ha mikor / Pattogni kezd a jég is a messzi sikon s szanaszét repedez, / Ilyenkor a fagy |
| [Füst Milán - Henrik király] |
S mi nem / embernek való látomás: / Hiába fürkészik agg, néma szemeitek az örök elmulást, / Oh semmi sem segít. Hogy itt élt egykor Henrikem, a király, / itt vérzett a szíve, / Ki tanusítja? S itt |
| [Füst Milán - Este van] |
mint órjás cet csillog a tenger háta, / Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid, / Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el / A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda. / Még hazát is találok ott |
| [Füst Milán - Gúnydal Pergolára] |
tompora: / Ha ráül, hordókat lapít agyon. / S az öle négyölnyi mély, mint a tenger / Nem leli mélyét semmi utazó, / Ott míly veszélyben vagy, nincs arra szó! / Ki tudja, megjössz e majd onnan ember? / Haj |