[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
szárnyat a madárnak / Segíts hát nékem is, egy sziklát adj, fölötte csillagot, / ellágyuló szivet, / Síráshoz könnyeket, multakhoz bágyadást: / Add a kezdetet lennem úgy, mint a halottnak, kiről álmodék! / Egy |