[Füst Milán - Barátaimhoz] |
pillantást vetek majd a dombok felé s feléd / is ó gyönyörű élet, / Ki meggyötörtél s most a rideg sírba küldesz, elviselhetetlen / Éjszakáim bús engeszteléseűl. / Nem szemrehányás ez! Mert nincs az én |
[Füst Milán - Részeg éjszaka] |
hegynek én vagyok királya, mondanám... / S az özvegyasszony dolga jó legyen, / S anyámra gondolnék a sírba' lenn. / Oh elhamvadni volna jó, / Buzgón álomba kezdeni... / E részeg éjszakán hadd jósolok |
[Füst Milán - Objektív kórus] |
míg eltörődve végre menni kell... / S mért élni, élni, jajgató tömeg falatján még tovább / S mély sírba majd leszállani végűl?! / / III. / A NŐ DICSÉRETE / 1 / / Ó játékos ujjaid, ó fínom szíved |
[Füst Milán - Elégia] |
Elégia / Atyám emlékének! / / Szemrehányó szemed nem látom többé, közönyös vagy, / lefeküdtél a sírba, / S hogy véred, én még itt csapongok: nem bánod! Nézed is / paráznaságomat / S hogy űzöm asszonyok |