sírja

[Füst Milán - Öregség]
Oly naggyá nőtt meg előtte s oly szentté az öregség ősi nyomora. / Mert hisz ott állt ő már önnön sírja előtt s még mindig pörölve a / széllel / S még egyszer hangoztatni akarván igazát, mielőtt
[Füst Milán - Utra kelni messzi menni]
meg kell nézni, mert az ég alatt / Nincs több találkozás s a messzeségben / Ki tudja, merre lesz a sírja majd


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.