| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
király! Míg átkozódtunk, / átkoztuk a kéjt s letéptük volna férfidíszeink... / Épp aznap, mikor sírtunk érted: elmerültem én is. Végeláthatatlan / Gyönyörök szolgája lettem. Sötét tengerek fedik már |
| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
Levél Oidipúsz haláláról / / " Oidipúsz! kiáltottuk s a kezünk felemelve sírtunk hangosan. / Mert megtörte az ércbe s emberszívbe vésett szent törvényeket. / Majd kürtök harsantak s |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
S a bölcs így szólt: " a kor! " / " Az ifjukor, bizony... " S mi megöleltük volna ősz fejét / És sírtunk volna tán, akár a bűnbánó cseléd... / S a hold eközben ment az útjain tovább / Oh teli hold borús |