| [Füst Milán - Tavaszi dal vándordal] |
Ki görbe utcában, kicsi boltja elé / Kiűlt, kirakta műhelyét is és alkonyi órán / Lámpafénnyel a sötétet melegíti. / Hej, szeszélyes még az idő s a lánykáknak pajkos / Szél hulláma mossa csiklándó |
| [Füst Milán - A fegyenc fia] |
Csak aztán kamrád sarkaira jól vigyázz / S nehogy patkányt kiálts megint, ha este van. / S a sötétet se panaszold a fények alján, / Mert mindez én vagyok. Hisz én lappangok néked minden / árnyban |
| [Füst Milán - Önarckép] |
S hol világos volt az ég, nagyobb világolást / S az asszonyölnél égetőbb és még nagyobb sötétet... / Ugy látom, öregember én már nem leszek. / S most folytassam a régit addig is? Ó jaj, kiáltanám |