sötétség

[Füst Milán - A holdhoz]
oly sokszor kiáltottatok / utánam szívtelenek, / Ím' elhagylak benneteket, mert felléptem a sötétség csúcsára, / édesanyámhoz, oda / Honnan a fájdalom is csak még nagyobb ragyogásom, / Hol enmagam
[Füst Milán - Őszi sötétség]
Őszi sötétség/ / I. / NYILAS HAVA / / Ősz van, korán sötétül és künn esik. / Vénül az idő s könnyei szakállára
[Füst Milán - Őszi sötétség]
mert ő a változások őre: / Arménia! Lelkem bölcsője, beteg vagyok én s szörnyűket / álmodom, / S a sötétség lassan, mint meleg nehezék ereszkedik szivemre alá / S a bántott lélek menekűl s vidékeid vánkosára


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.