| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
búsabban Tiédet és a magas Istenét! S szavam / Nem hallod meg ó jaj nekem, soha! / Ó nem hallod soha! / Ezüst trónusodon naphosszat gondolkodva űlsz s komoran / Vívódol is, hogy mi jót tégy e népen |
| [Füst Milán - Oh nincs vigasz] |
Kösd össze betegen sovárgó szíveinket... / Szerettem őt, szerettem emberek, / De nem láttam soha. |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
gondold meg, jól aluszik. / S nem édes e az álom? S lásd, ha jön az este, / Mégsem akarsz te soha lefeküdni. / Pedig lusta vagy ám! Jól ismerlek! Hej, ha feküszöl már, / Nem akarsz majd felkelni |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
lehúnyt jóbarátaim! / Oly ívet futott meg... egy vonzás irányában elhajolt, de célt / nem ért soha. / Ne nevessetek rajtam. Csillag voltam, szerencsétlen siető! / S ha nektek más nem voltam is, egy |
| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
folyton s búsan / Egyre búsabban Tiédet és a magas Istenét! S szavam / Nem hallod meg ó jaj nekem, soha! / Ó nem hallod soha! / Ezüst trónusodon naphosszat gondolkodva űlsz s komoran / Vívódol is, hogy |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
rendje, vajha lassan elfordulna / szememtől... / És tagadón se kéne megőszült fejemet megráznom / Soha, soha többé |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
lefeküdni. / Pedig lusta vagy ám! Jól ismerlek! Hej, ha feküszöl már, / Nem akarsz majd felkelni soha többé! / Ám, ha nem hinnél szavaimnak, kérdezd meg a tovatűnteket is! / Legyenek szent tanuság |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
vajha lassan elfordulna / szememtől... / És tagadón se kéne megőszült fejemet megráznom / Soha, soha többé |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
Hol enmagam részege lengek... vagy ringatom magam és áradok / De nem nektek szól többé, soha többé kevély mosolyom |