| [Füst Milán - Intelem] |
Akit szerettem, rosszul szerettem, / Akit szerettem, hiába szerettem, / Barátaimat mind megúntam, / Sokat beszéltem, mit se szereztem... / Ó régi éjszakák emléke, unalmas / Éjszakák fájó emléke, nyugalmas |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
csend következék... ) / Majd köszöntöttük őt, ahogy mint gyermekek apánkat hajdan / És nevettünk sokat, hogy azt ne higyje tán, hogy baj van... / Elmondtuk azt, hogy mulatunk kicsit s a bor / Fejünkbe |
| [Füst Milán - Ballada az elrabolt leányról] |
egy korcsma volt... S odébb egy gyűlölt kastély... / Ki tudja, kit őriztek ott s mely titkokat? / Oh sokat integettek onnan egykoron! / Ám utóbb néma lett, akár egy nagy lakat! / S négy sarkán négy torony |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
nékem csengenek. / Úgy mondják, odalenn a Nagy Rabszolga Tónál / Boldogabb a világ... a nép sokat nevet / S gyakran látnék gyereket, amint agyagfazékkal karikáz, / Vagy rézgombbal fúrt fülében |
| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
légy hát az utolsó! / Mondd meg a lányoknak: csak őket szerettem! / S hirdesd még egyszer, hogy sokat szenvedtem én. / S hirdesd: / Nagy urak órája egy kastély felett, havas éjszakán, / Végsőt kongattam |