| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
fény... / Tavasszal a rügyek éji pattogását figyelem... / Lesem a füstöt... / S mire az éji képek sorra elvonultak s itt a hajnal, / A lovak édes csengetyűi nékem csengenek. / Úgy mondják, odalenn a Nagy |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
bizsereg az újja... / Öregasszonyt kerget a sikátorokon, ám gyermek ha jő eléje: / leguggol / És sorra gurítja feléje önnön képével vert, királyi aranyát. / Így képzelgek én is a nevemmel, lásd Dávid! S |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
Míg odalenn az ártéri szigeten keselyük / Lassan ereszkednek alá... s a tar fák koronáin sorra/ megűlnek... / S hogy mit várnak? én tudom. Még él valamennyi vadállat, / Ki ott rekedt az iszap |