sorsod
[Füst Milán - A magyarokhoz]
hallgat s vár, amíg a negyedik nagy évezredben / Kibonthatja gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a
sorsod
itt. / Ki fénnyel sötétséget oszlat, holtat ejt s élőt emel, / Borúlatodra majdan rátekint. Halld
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.