| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
szóra bírhatja kedvemet újra. / S hogy sötét udvaron lenn, vörösen ragyogó istállók s kocsiszínek / Suttogó népe lesi hangomat s hallom a szót is: / Rólam tanácskoznak odalenn. " Az óra megállott. " De hiába |