| [Füst Milán - Elégia] |
S szájára teszi ujját: hadd bánjon el ővéle az enyészet! / Mindez tetszésemre van. De lásd: tajtékos szájjal mégis / visszahőkölök, / Irtózva küzködöm, hátrálva vívok s vívódva menekűlök el, / Holott nincs oly |
| [Füst Milán - Halottak éneke] |
megérti életem: / Az megholt lelkem mélységes és titkos / Tengerszemére rátalált és áhitatos szájjal/ Nesztelenül megcsókolta tükrét. / / 3 / Ti élők sírom felett pedig / Gondoljatok reá, hogy testem |