[Füst Milán - Barátaimhoz] |
voltam, mondhatatlan / Vágyakozás s olyas után, amit nem ismerhetek... / Hajoltam hajladoztam, mint szélben a fák, / És nyújtogattam nyakam, mint a struccmadár, sovány nyakam... / S nem tudtam, mitévő legyek |
[Füst Milán - A magyarokhoz] |
rá hivatkozom, mert / onnan vándoroltam egykor erre / Tekintsed őt, türelmes pártájával hajladoz a szélben, nem jajong, / De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik nagy évezredben / Kibonthatja gyümölcsét e |
[Füst Milán - Ballada az elrabolt leányról] |
A kontya, mint a vas, de őt már elragadták... / S volt úgy, hogy este lett nagy fergeteg... / A szélben vén emberek perlekedtek... / Egy részeges ajtóm elé vizelt, / S azt hajtogatta, hogy ő nagybeteg |