[Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
hangodtól mámoros és társtalan / S oh kedves, régi polgármesterünk, akár az álmok kék királya, / oly szelíd... / A város elmaradt már, álmos madarakkal is találkozánk, / Felverte őket is a holdözön, amely a |
[Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
bizony megejtett mákonyával s fenn a fürtösfejü csillagok, / Az édesek voltak meghittjeink. Nem volt szelíd kis szép / menyasszonyunk, / Mosolygó, ledér szomszédnét sem ismerénk... Banyák és ringyók / voltak |
[Füst Milán - Kántorböjt] |
világi űrbe'? Kérünk, / Add meg a mi boldogságunk' is, hogy énekünket / Szelíd ősszel, a sárga és szelíd lomb alatt, / A hűs fasorban, üres templomodból messzire hallják / A sétáló uraságok! / És áldd meg |
[Füst Milán - Kántorböjt] |
Tán rosszul bolyg a híg világi űrbe'? Kérünk, / Add meg a mi boldogságunk' is, hogy énekünket / Szelíd ősszel, a sárga és szelíd lomb alatt, / A hűs fasorban, üres templomodból messzire hallják / A |
[Füst Milán - Részeg éjszaka] |
A szél lengeti széleid, / Nehéz sötét. S hol felhőid osonnak el, / Egy kis csillag dereng ott s oly szelíd... / Súlyos teher e földi lét nekem. / Úgy mondják, mély álmomban meggyógyulhatok... / De nem lehet |
[Füst Milán - Objektív kórus] |
mertem / S nőkről énekelni hitvány éneket?! / Meglásd: szerény lesz életem ezentúl / S bágyadtabb, szelíd, szerény lesz bús dalom |
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
akit elragadtak s rám vicsorítanak / csúnya kutyafejeikkel: ) / Ámde a halott is halkan sírt, / Szelíd volt: átengedte magát egészen, vigyék el már, vigyék el! / ( Még nem ébredt fel másik életére s |
[Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
énekelve... / Ám a gátakon épp ott járt polgármesterünk, a gyermekarcu, ősz, / Hódprémes agg, szelíd volt, mint az ősz... / Ismertük őt: amellett bölcs, nemes és büszke fő, / S akár egy réveteg szobor |