| [Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
keselyűkről ird majd meg végül is hymnuszodat / e világon s arról, / Hogy szebbnek itéltetett a tört szem itt, mint a ragyogó |
| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
lelkem! Vörös fenn a hold sarlója éjjelente / Szenvedéseim forró lehelletétől! S pokoli két vörös szem repűl / A magasságba' fenn és nézi fájó életem... Nagy Király! / Ne gondolj rosszat énfelőlem s |