szemét

[Füst Milán - Intelem az aggastyánhoz]
az éj ölelte könnyű termetét / Táncokra őt a szél tanítja és a rét / Sok vadvirága hűs mosolyra szép szemét, / Két rossz szemed a fényük megvakítaná, / Ne nézz hát rá öreg. Szived is oly sötét... / Szépség
[Füst Milán - Objektív kórus]
ki végkép elmerűlt / Az éjszakában s mit se lát, de messzi tűz / Ingerli s egyben bátorítja árva két szemét: / Már én is úgy vagyok, hogy futnék bár feléd... / Olykor megállok téveteg' a féluton, / Mert
[Füst Milán - Őszi sötétség]
meg tehát a kedvemért: a lánykám mostanában oly borús... / Álmodd meg őt e kedves arcot, tengerszín szemét/ S éjszín haját, amint gyürűzve kibomlik, akár a forró füst / karikái... / S képzeld el könnyű


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.