szemeik

[Füst Milán - Tél]
Időnként rádmeredtek: Megfoghatatlan! s kiáltának: íme a / megfoghatatlan! s vérben forgó szemeik/ Kimeredtek az iszonyattól... Lobogás volt itt, lázas vacogás, / lélek, ó árva vándor, / Pornak


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.