szemeik
[Füst Milán - Tél]
Időnként rádmeredtek: Megfoghatatlan! s kiáltának: íme a / megfoghatatlan! s vérben forgó
szemeik
/ Kimeredtek az iszonyattól... Lobogás volt itt, lázas vacogás, / lélek, ó árva vándor, / Pornak
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.