| [Füst Milán - Öregség] |
Öregség / / Hol vagytok ó szemeim, kik oly áldottnak véltetek egy arcot? / És hol vagy ó csodálatos fülem is, amely oly hegyes lett |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
hogy asszonytársad máris hívogat... / S ki tudja: beléd vette tán magát egy gondolat... / S a szemeim kitárva leslek, min nevetsz? / És látom, földre ejted fátyladat / S szemed sötét, talán már mást |
| [Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram] |
ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok / És kijövök és piszokban élek / Én sírni sem akarok: és szemeim/ Mély kútjai a vizet zuhogva ontják / Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim / Mért kell |