szemem

[Füst Milán - Objektív kórus]
is, / Nehéz madár a gyenge ágon, úgy lehúz, úgy megvisel... / Oh nem a szépségnek való már ingerült szemem! / De majd! Majd akkor tán a napba nevetek, mint őseim / És szellős lesz a lelkem, mint a virradat
[Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez]
nevetséges már, hogy mennyit szenvedék! / Tán púpos vagyok én, hogy megvet minden asszony s egyik / szemem kancsalít? / Féllábam görbe tán, hogy egyre botlik, merev már s húz a sír felé? /... Ó jaj
[Füst Milán - Mózes számadása]
volt annak förtelmes az ereje. / S egy új világ épűlt fel így világod ellen, amíg távol volt szemem/ S megdönthetetlen állt előttem, mint az éj maga. / Meg kellett törnöm végül is, így volt megírva


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.