| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
S az elhagyottak nagy sirása lenn a völgyek alján? / Egyeseknek fel volt tüzve kontyuk, mint a szemtelen, / A kotnyeles kislányoké... S az egyik végül még felém is fordította / szép fejét... / És várt |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
A holdhoz / / Rongy alak szalad a hold után. / Álld utját áldott Euméné a tolakodónak, szegd meg szemtelen/ szaladását, / Toppints feléje parányi lábaiddal, vagy álmatag, komoly, / Két dióbarna szemeddel |