| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
régen eltakarja: / S mint a rabló kullogott mögöttem boros, nagy bánatom. / S: " Barbárok ők, a téli szenvedések, " éppen gondolám / S hogy: " Fagyosabb s kristályosabb a téli szerelem "... / Mikor hazaérkezének |
| [Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön] |
S mért kell alamizsnát kérnem tőled Átkozott Utókor, / Hogy tekints vissza majd reám az Idők és Szenvedések/ S Nagy Viharok rengetegéből, át hullámon és ködön / Gondolj egy másodpercre rám, akár a mord hajós |