[Füst Milán - Oh latin szerelem] |
Oh latin szerelem! / / Borág s borostyán közt, hol ama fürtös fejű / Arcán kis ágyának s álmának minden melegével |
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
derengett. ) / Vegyék őt át a rossz hatalmak, múljon e kicsi fény emléke / szeméből, / Múljon a szerelem emléke, palotáé, ahol élt és cipruságé, / S vegye át gyengéd testét, elbágyadt szivét az alvó |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
S: " Barbárok ők, a téli szenvedések, " éppen gondolám / S hogy: " Fagyosabb s kristályosabb a téli szerelem"... / Mikor hazaérkezének várurunk dús szekerei éji időben / Elemózsiával s a kofáknak hideg |