| [Füst Milán - Panasz] |
s énekelne néked / S bár úgy dalolna lantja lázas pengetése közben, hogy majd / megszakad... / S szerelme bár pacsírtaként szökellne fel melléből s ki az / égmezőkre s ott esengne mindhalálig: / Semmit el |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
hallgat valahány: az életet ő már feledé. / Holt királyfit kérdezz meg akár, vajjon emlékezik e? / S szerelme énekére van e kedve felkelnie csendes / Kriptahelyéről s feljárni a kétes hold oly hamiskás fénye |