| [Füst Milán - Madrigál] |
majd hol leli? / Ha megöregszel azzal, hogy ő nem ölelt, / A sírban lesz e nyugtod odalent? / Szerelmed már nem kell neki... / E város minden kölke régen ismeri / Botod, monoklid s fehér keztyűd / És |
| [Füst Milán - Madrigál] |
régen ismeri / Botod, monoklid s fehér keztyűd / És tudja már, hogy öreguras vagy és elnyűtt, / Szerelmed már nem kell neki, / Ha verset írsz, nem kedveli, / Kedvét már abban nem leli... / Mondd, hol |
| [Füst Milán - Madrigál] |
Madrigál / / Mit ér, mit ér, végezned tisztán? / Az életedet elmulasztád Trisztán. / Szerelmed már nem kell neki, / Ő világát már mással éldeli. / S mit ér, mit ér az égnek tornyait |
| [Füst Milán - Madrigál] |
mással éldeli. / S mit ér, mit ér az égnek tornyait / Meghóditanod, mérned e föld minden dolgait? / Szerelmed már nem kell neki / S a lelked vigaszát majd hol leli? / Ha megöregszel azzal, hogy ő nem ölelt, / A |
| [Füst Milán - Örökélet] |
e földön s föld alatt! / Magad vagy elméd ős talánya, / Örökre társad, síri mécsed... / S jaj, bús szerelmed vagy magad... / És életed örök magánya... / Ember, bűnös, bús kalandor, / Eltünődtem sorsodon |