| [Füst Milán - A Mississippi] |
hol / minden csak szeret, mert senki sem ismer / S amit nem ismerek, látod, már én is csak azt szeretem. / Fekete nap volt az életem. Kinek panaszoljam? Elmult. / Oh mintha sose láttam volna napfényes |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
a / felszél, / Hónuk alá dugva meztelen fejüket inganak. / Így élünk errefelé... Én a hold ködét nem szeretem. / Huzódnám mindjobban ilyenkor afelé, ami melenget... / S mihelyt az alkonyatra rázuhant nagy |
| [Füst Milán - Oh latin szerelem] |
arrafelé... / Csattogva fénylő, szép nyaka mellett: ők / Súgják meg neki titkom, hogy régen szeretem/ S hogy nem mertem mindeddig szólni neki, mert féltem / az anyjától / S hogy biz' Isten mondom |