[Füst Milán - Intelem] |
hamvadó hamva! / Ó múltak elalvó tüze! / Ó én életemnek kesernyés ize! / Akit szerettem, rosszul szerettem, / Akit szerettem, hiába szerettem, / Barátaimat mind megúntam, / Sokat beszéltem, mit se szereztem |
[Füst Milán - Intelem] |
tüze! / Ó én életemnek kesernyés ize! / Akit szerettem, rosszul szerettem, / Akit szerettem, hiába szerettem, / Barátaimat mind megúntam, / Sokat beszéltem, mit se szereztem... / Ó régi éjszakák emléke |
[Füst Milán - Szellemek utcája] |
s nemsokára vékonypénzű leszel / magad is / És régi, kipróbált szived kutyáknak vettetik. / Igen, szerettem egykor sok mindent: hajósok énekét, / Széditő, teljes napsütés: aranyrózsáidat... / Mi mindent |
[Füst Milán - Oh nincs vigasz] |
ne késlekedj, adj össze minket, / Kösd össze betegen sovárgó szíveinket... / Szerettem őt, szerettem emberek, / De nem láttam soha |
[Füst Milán - Intelem] |
Ó múltak elalvó tüze! / Ó én életemnek kesernyés ize! / Akit szerettem, rosszul szerettem, / Akit szerettem, hiába szerettem, / Barátaimat mind megúntam, / Sokat beszéltem, mit se szereztem... / Ó régi |
[Füst Milán - Szellemek utcája] |
egykor sok mindent: hajósok énekét, / Széditő, teljes napsütés: aranyrózsáidat... / Mi mindent szerettem, már nem tudom. / Boldog forróság volt nékem ez a földi tüz, / Átjárt, hogy megvacogtatott |
[Füst Milán - Oh nincs vigasz] |
Oh Gyula szerzetes, ne késlekedj, adj össze minket, / Kösd össze betegen sovárgó szíveinket... / Szerettem őt, szerettem emberek, / De nem láttam soha |
[Füst Milán - Intelem] |
pihennék! / Ó múltak hamvadó hamva! / Ó múltak elalvó tüze! / Ó én életemnek kesernyés ize! / Akit szerettem, rosszul szerettem, / Akit szerettem, hiába szerettem, / Barátaimat mind megúntam, / Sokat |
[Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
Búcsú mesterségemtől / / Végül is versem, légy hát az utolsó! / Mondd meg a lányoknak: csak őket szerettem! / S hirdesd még egyszer, hogy sokat szenvedtem én. / S hirdesd: / Nagy urak órája egy kastély |
[Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
majd Előtted tört szivem... /... Mi más valék, mint esengés? Hisz abból gyúrt kezed / És nem szerettem senkit s voltam átkozott, akit az emberszív / kivet... / Taníts meg rá, hogy újra áldjalak / S |