| [Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
el az éjt s keserűn / Idéztem tétlen s busongó életemet is, amelyben nincsen erő és izzás / Színes képeket vetíteni, csupán feketéket s éjjel! / Sáppadtabb fény ez, betegebb, mint a holdé, nem |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
evett / S amíg egykedvűn kártyázott egy bús lovaggal, / S fehér macskája lustán nyújtózott egy színes szőnyegen. / / V. / AZ ÚJ SZOBRÁSZHOZ! / / Hidd el: egy kovácsra már régen gondolok! / Ki magános s |