| [Füst Milán - Repülj] |
el, itt repülnek az évek / És fellázadnod, sírnod oly nehéz, / Oly gyorsan zátonyra fut az ész / S a szív az égre ellankadva néz... / Nézz feljebb: ott az égi mértan / Szabálya fénylik és oly egyszerű! / S |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
az, mely így zokog? / Akkor is, ó akkor is, megérdemeltem egykor barátságotok. / Szív voltam, tört szív, emberek! / S hogy feledni fogtok, az a vígaszom |
| [Füst Milán - Emlékezetül] |
többé / Hogy a József körúton sétáljon. Rég meghaltatok. / És veletek halt el a Nevetés barátaim s a szív/ Ezernyi íze, bája, / Hogy bugyborékolt tőletek az utca! mindig is úgy képzelem: / Hogy lejjebb |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
mint a bús mosoly, amelyet / elviseltetek, / Vagy tán a vad, fájdalmas szó, amelyre megdobbant a szív és / felhorkant: / Hogy vaj' miféle fájdalom beszél magában így? Mely Isten adta, / Isten küldte |
| [Füst Milán - Elégia] |
fullasztó mély a hang és zord az intelem, / amelyre felijedve riadt: / Sötét időknek árja zuhogjon! Szív megbékéljen! Lélek elaludjon! / Ó rejtelmeim bús időszaka! S te bánatos bús alvó is, ki messzi |
| [Füst Milán - Sirató] |
lásd sírással van tele / S az őszi erdőség nyögése zord... / S az is elhallik ám errefele... / S a szív nagyon sunyít és füleli, / Hogy menni jelt ad e már valami? / Szerettelek bizony, amért az őszi |
| [Füst Milán - A völgyben] |
Mert nem kell muzsika, ott minden muzsika, megértesz engem / kandi nép? / Egy szóval mondom: hol a szív pihen / S a láz elült, a láznak vége már / S a hajnaloknak nem kell prédikátor, / Mert rémek nem |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
Isten küldte átok az, mely így zokog? / Akkor is, ó akkor is, megérdemeltem egykor barátságotok. / Szív voltam, tört szív, emberek! / S hogy feledni fogtok, az a vígaszom |