| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
reménység, mely egyre közelít, / Egy tar szikla mögül közelít és egyre növekedvén / Szétpattan fájó szíved előtt! / Nincs hát mit várni honnan s minek e huza vona, örökös / készületed? / Nem jó e aludni? S |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
S mély sírba majd leszállani végűl?! / / III. / A NŐ DICSÉRETE / 1 / / Ó játékos ujjaid, ó fínom szíved képzeletem könnyü serlege, / Ó lágy ágyékod, álmatag vidék! és kies ékes, leglágyabb hasad, / Ó |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
egyszobás, / tiszta lakások, / Vasárnapi orgonaszó a tiszta téren, de mindenekfelett: önnön / szíved megtörhetetlen hidege, / Kergetőznek vala, mint képek, sokszinü változatokban. / S az én nevem is |