| [Füst Milán - Önarckép] |
Az Úristennek vörhenyes haragja, / Majd bólogatva, lassan elmegyek. / S mint ki régen hordja már szivében a halált, / Kárvallott számadó, megbántott, régi szolga / S ki birót ment el keresni, de nem talált |
| [Füst Milán - Öregség] |
igazát, mielőtt elomolna... / S aztán hát elment persze, csend lett végül is e vidéken. / De a szivében is csupa csend volt már akkor, el ne feledjük s egy / másik, még nagyobb figyelem... / S a feje |
| [Füst Milán - Cantus firmus] |
elébed járúl Jézus / fejet hajt aztán elmegy / élő parázs a talpán / némaság űl a nyelvén / béna szivében kétely / siket agyában átok / így fut a semmiségbe / lobogni kezd az úton / bomolni kezd a pályán |