| [Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön] |
társát ott alant, / Amint az lágy mohára hajtja elfáradt fejét / S gyengéden úgy öleli elfáradt szivéhez/ Egyetlen kincsét: az örök éjszakát |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
szentelt szenvedélye űz: / Köztünk sok ember sírt, sok már halála napját emlegette / S némelyik szivéhez tartá már a pisztolyát: / Oh ifjuság, tennen hangodtól mámoros és társtalan / S oh kedves, régi |