| [Füst Milán - A holdhoz] |
meg néki a csendet.. / Hisz égi országutadon te vagy az úr / S néked népes az éjszaka. / Hozzád szól a susogás, öreganyó motozása... s akiknek nem telik / olajra, / Szegény varrónők tűje az éjben néked |
| [Füst Milán - A völgyben] |
ugrálnak fel az ég felé / S a jó csillag csak hunyorgat rá, mint a huncut gyermek / S akár a duda szól az éj maga. / Mert nem kell muzsika, ott minden muzsika, megértesz engem / kandi nép? / Egy szóval |
| [Füst Milán - A völgyben] |
áldott völgyet én nem ismerem. / Hol zöld levélen űl az elmúlás / ( Mint holmi békaporonty űl és nem szól, csendbe' van, ) / És lappangnak az árnyak is, bár minden árnyban olvad el / S az árnyak járnak jó |
| [Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
a Teremtőt, / Nem lesi arcát, borus e s hogy mint itél, mikor kirepül majd / ama golyó? / De így szól: ez a rend! Meg kell hoznom az áldozatot, meg kell / halnom, / Ki voltam éhes, mint a kigyók |
| [Füst Milán - Oh holdözön] |
mélye, / Hogy jussod földünk annyi kéje? / Sugárzik ott fenn s én hagyom. / Nem szólok semmit, ő se szól/ S a hátam borsódzik nagyon. / Te felfaló, te bűvölő, / Vagy férfi e, vagy lusta nő? / Anyám vagy é |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
nagyobb ragyogásom, / Hol enmagam részege lengek... vagy ringatom magam és áradok / De nem nektek szól többé, soha többé kevély mosolyom |