| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
világnak oly sok szokása más, a nép ott halkszavú / és búskomoly, / Ez volt hazánk. / De mért is szólni minderről, hisz vége van. / Bizony, hogy szegény lelkünk elszakadt az ágról, amely hordozá / s akár |
| [Füst Milán - Oh latin szerelem] |
szép nyaka mellett: ők / Súgják meg neki titkom, hogy régen szeretem / S hogy nem mertem mindeddig szólni neki, mert féltem / az anyjától / S hogy biz' Isten mondom, félek tőle ma is. / De sose búsúljon |