szökellne
[Füst Milán - Panasz]
úgy dalolna lantja lázas pengetése közben, hogy majd / megszakad... / S szerelme bár pacsírtaként
szökellne
fel melléből s ki az / égmezőkre s ott esengne mindhalálig: / Semmit el nem érhet nálad, ásitasz
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.