szökellne

[Füst Milán - Panasz]
úgy dalolna lantja lázas pengetése közben, hogy majd / megszakad... / S szerelme bár pacsírtaként szökellne fel melléből s ki az / égmezőkre s ott esengne mindhalálig: / Semmit el nem érhet nálad, ásitasz


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.