| [Füst Milán - Objektív kórus] |
hozzá már az alkonyat, / a mély borúlatú: / Indiában a városokra ráfekszik az éj s a pestis / Szörnyű dúlása most elpihen talán. De lám, de jaj, a vad, / vérengző koldusok / Rémes csoportja máris |
| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
Horatius: Maecenas atavis edite regibus / O et praesidium et dulce decus meum. / / Párfogóm ím' szörnyű hálától görnyedten / Hajolok le lábaid elé és esdekelve kérlek: / Töröld cipőd sarát fenkölt |
| [Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
mint te! Lásd az anyám, / Ha csak az ő szeme látná művészetemet oly szépnek, mint a tiéd! / Az anyák szörnyű mesterségét, mondd, nem ismered? / Adják az életet és elveszik. Oly ősz a haja már, szintiszta ősz |
| [Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram] |
Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghuzódom / És utánam jönnek, üszkös bottal szurkálnak szörnyű módon / Fázékony testemmel jeges vizbe rántanak / Ó Uram, én mozogni nem kivánok / Én pici helyen |