[Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
kislányoké... S az egyik végül még felém is fordította / szép fejét... / És várt. Hogy mint a szomjas állat, amely forrást lel, igyam / a szeme fényiből. / A kárhozat volt ez, oh Oidipúsz király! Míg |
[Füst Milán - A névtelen iszik] |
S mi visszatükröz: mindig szembenézni véled végtelen... / S mi nem hagy nyugtot: kérdéssel felelni szomjas kérdezőnek... / Hát igyál |