| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
korcsmából jöttem épp', / S útban valék éjfél után s ők elgázoltak engem, / S meghaltam ott, világos szürke fellegek alatt, / S amíg a vidám kocsisok kurjongatása messzi hallék: / S a téli fagyban elszállt |
| [Füst Milán - Oh holdözön] |
Az úton vénasszony fut át / És némán járkál egy komondor. / S ki titkot tud s fiakra gondol: /' Szürke kandúr lassan pislog, / Fénybe' fürdik és dorombol. / És én és én? Hajó ha volnék, bóbitás |
| [Füst Milán - Tél] |
úgy akarom. / Ne figyeld a lobogást. Várj. / Amíg majd befordulunk valamerre valahányan s a felejtés szürke/ köpenye s a kőzivatar / Betemet s beborit |
| [Füst Milán - Kutyák] |
Nem nézem vándorlásodat s tudom, / Nagy ívben fordúlsz el, mégy innen arrafelé, hol egy kétesen / szürke világ / Fekete ködeiből lép majd elő a nap. / De addig is te nem pihensz: a láthatáron lassan |