| [Füst Milán - Panasz] |
elveszít belőle / s mindhiába... / Senkinek se kell a kincs... így jártam én. Oh végtelen e lét / és tárgytalan! / S akármit mondanék, hatástalan! S ha átkozódom is, vagy ráznám / ökleim, / Ordítanék, hogy |
| [Füst Milán - Öregség] |
és fekete átkok? Örök sietés? Hol a / mohó száj s hol a nevetésem? / Úristen, hol a nevetésem s a tárgytalan zokogás is: / Mikor döngő hajnalodások vértelen messzeségei! hányszor / Leborúltam a sötétben elétek |